HTML

Green Magic World

Friss topikok

Linkblog

Parfüm történelem

2010.09.23. 09:42 Myra8935

 

 

Miből van a parfümünk?

 

 



A parfümök folyamatosan kísérték az ember mindennapjait, a kezdet kezdetén medvezsír, később szerencsére finomodott az ízlés, más jellegű és illatú kencék kerültek a testre.

 


 
„Az illatok erősebben hatnak a szív húrjaira, mint a hangok, vagy a képek.”
/Kipling/

 
 

 

Az igazi parfümgyártás, ez alatt értjük azt, hogy szakosodott mesterek keverték az illatokat, kb 4000 évvel ezelőttre tehető, ebből a korból már találtak olyan falfestményeket Hatsepszut királynő thébai templomában, amelyek az alapvető alkotókat (mirha, fenyőtömjén ) hajón szállítva ábrázoltak. Konkrétum nincs, de ez talán hozzátartozik az illatok szinte kötelező titokzatosságához. Az első illatokat füstöléssel produkálták,( a parfüm latin jelentése: a füst által ) ez a forma több ezer év alatt sem évült, számos ma létező vallás és kultúra szertartásainak alapvető része. Az egyiptomiak kidolgozták híres módszerüket, olajakban, zsírokban áztatják az illatot adó növényeket ( a módszer neve Enflourage ), amelyek telítődnek az adott illattal, majd kelmén átszűrve sokáig őrizték az illatot.

Az ókori görögök és rómaiak tovább fejlesztették az illatgyártás művészetét, alapanyagaikat indiai egzotikumokkal csiszolgatták, igazi szakma, iparág lett.
Voltak időszakok, amikor a gazadagok még a kutyáikat, lovaikat is illatosították, a falakat és padlókat nem is említve.
A középkor elejére és az arabokhoz fűződik a legjelentősebb előrelépés, egy új eljárásnak köszönhetően desztillációval állították elő a különböző illatokat, például a rózsaolajat is. Ekkoriban Perzsia jókora területeit ültették be rózsával, elégséges mennyiségű rózsaolaj előállítását biztosítandó.
Talán ennek köszönhető, hogy évszázadokig arab kiváltság marad az illatok kultusza.

Európa illatmegszállása a Levantéból hazaszállingózó kereszteseknek tudható be, a népszerűsége a hölgyek körében futótűzként terjedt.
Az európai illatgyártás a XVI. században indul fejlődésnek, amikor Medici Katalin olasz úrhölgy a francia herceg feleségeként Párizsba költözik és divatba hozza a parfümöket. A parfümgyártás fellegvára Grasse városkája lett, nem messze az általunk is jól ismert Cannes-tól. A világ illatközpontja a mai napig is Grasse.
A folyamat már megállíthatatlannak tűnt, hiszen a divatnak köszönhetően hihetetlenül terjedt az igény, azonban az ipari méreteket elérő gyártáshoz új eljárások szükségeltettek, amelyekhez már kémiai ismereteket kellet szerezni az egyre kifinomultabb, trükkösebb parfümmestereknek.

A XX. század eleje újabb változást hozott a parfümök világhódításának.
A híres divattervezők – köztük Paul Poiret, Jean Patou – sugalmazására az elegáns viselethez a jó ill
at nélkülözhetetlen, ezért a szalonok kínálatában előbb a ruhához tartozó ajándékként, majd külön termékként is megjelenik mindenki számára elérhetően.
Hamarosan ráébredtek, hogy a parfüm több bevételt produkál, mint a ruha.
Ettől kezdve íródik a ma is ismeretes értékesítési, terjesztési, reklámozási forma, azaz a modernkori parfümtörténelem, az igényekhez mért fejlesztésekkel, újításokkal.

A parfümök, valamint a hozzájuk kapcsolódó szakmák, tevékenységek bemutatása több területet ölel fel, kezdjük talán a parfümmesterekkel.
Fent nevezett személyek keverik az illatokat, válogatják az alkotókat, illetve felügyelik az egész gyártási folyamatot. A tréfásan „orr”-nak becézett szakemberek kemény, hat éves képzés után ismerik meg a szakma rejtelmeit. Manapság nem jellemző a szabadúszó parfümmester, mivel igen költséges az alkalmazásuk, a kiemelt cégek foglalkoztatják gyakorlatilag az összes szakembert. Kivételt képeznek a saját vállalkozásban alkotó mesterek.
Néhány parfümmester és vállalatuk, a teljesség igényének mellőzésével:
Michel Almairac, a Drom alkalmazásában, Heaven és a Casmir illatok alkotója,
Jean-Claude Ellena, Haarmann&Reimer, First és a Bvlgari mestere,
Jacques Polge, a Chanel foglalkoztatja, hozzá a Chanel illatok fűződnek,
Sophia Grosjman, IFF, pl. a Trésor, White Diamonds, stb…
A sor hosszú lenne, nem is folytatjuk, lássuk inkább, miből is tevődik össze egy parfüm.

Az alkotók sora hosszú, ráadásul ezeken belül is több változat létezik, megpróbáljuk csoportosítva összeszedni.
Léteznek állati, növényi, valamint szintetikus eredetű illatok.
Az „állati” ill
atok nehezen hozzáférhető forrásúak, a pézsmaszarvas illatmirigyének szemcsés váladéka, a cibetmacska bűzmirigyének vajszerű kenete, vagy a hód illatzacskójának mirigyváladéka, az ámbrás cet megkövesedett béltartalma több hasonlóságot is mutat. Egyrészt emberi „orrszögből” nézve ( szagolva ) nemhogy illat, hanem egyenesen büdös, émelyítően büdös, másrészt ritka állatfajokról lévén szó, beszerzésük kifejezetten költséges. Nem beszélve az állatok viszontagságairól, amelyet a begyűjtés alatt elszenvednek.
Ezek az illatok egyébként a tartósság elengedhetetlen feltételei és mivel nélkülözni lehetetlen, megalkották szintetikus tükörképüket. Ez már állatbarát, nagyobb mennyiségben is rendelkezésre áll, tehát megfelelő megoldás. Az eredeti váladékot csakis kizárólag a kisüzemek használják, kis mennyiségben, az ezekhez köthető parfümök méregdrágák.
A növényi eredet már sokkal bővebb palettát mutat, hozzávetőlegesen 600 illat közül válogathat a parfümök mestere. A legismertebbek: tömjén, mirha, balzsam, bergamott, citrom, ibolya, gyöngyvirág, nőszirom, galbanum, jázmin, kesrű narancs, levendula, pacsuli( a pacsuli a legáthatóbb növényi illat, fűszeres, cédrus jellegű illatát egy távol-keleti gyógynövény leveleiből nyerik, a mai parfümök 35%-ában megtalálható ) vanília, tölgymoha, vetiver, ylang-ylang, rózsa, tubarózsa, szantálfa, tonkabab, és még sorolhatnánk, de nem tesszük.
A szintetikus illatok kínálata igen nagy, több ezerre tehető, csak megnevezésük népszerűtlen. Ki lenne büszke arra, hogy a parfümében megtalálható pl. a hexahidro-hexametil-ciklopentabenzopirán, pedig ez a pézsmaillat előállításához használatos.

Mivel egy parfüm legalább 50-70 illatból tevődik össze,( nem ritka 200, de a hatszáz sem ) osztályozási rendszerük is bonyolult. Elemzésük pedig nehezebb, mint egy jó bor analizálása.
1889-ben Eugene Rimmel ( a gyár a mai napig állít elő kozmetikumokat ) nevéhez kötődik a csoportosítás, 18 alcsoportba osztotta az illatokat, ezek között szerepel pl. a szantál-fa illat, a cédrus, a vetiver és a szantálfa csoportja.
Az alkotók párolgási sebességének mérésével pedig megkülönböztetik a fej-, szív-, és alapillatot. A ránk permetezett parfüm illata folyamatosan változik, attól függően, mely illatok párologtak el a használat során.
Ezt nevezik illatpiramisnak, meghatározó egy parfüm megalkotásánál.
A fejillat a legillóbb alkotók csoportja, szerepük a figyelemfelkeltés, döntő benyomás keltése, hatásuk gyakran csak néhány percre elegendő.
A szívillatok alkotják a parfüm törzsét, ezek a legfontosabb illatok, legalább négy órán keresztül érezhetőek.
Az alapillat tulajdonképpen a parfüm fixálóanyagainak összessége, egy napig is érezhető, szerepe egységben tartani az illatkompozíciót, nevezik mélységi vagy hátsó illatnak is.

Az illatokat csoportosítják még család szerint, a legelterjedtebbek: citrusos, virágos, páfrányos, ciprusos, fás, ámbrás és a bőr illat.

A mélyreható ismerkedés után néhány szóban összefoglaljuk, hogy születik meg egy parfüm. Egy parfüm bevezetése a piacra nagyon költséges dolog, alapos tervezés előzi meg. Többnyire piackutatással kezdődik, ennek eredményeként alkotják meg a költségvetést, márkajellemzőket, marketingtervet. Meglepő, de a megbízott gyártó cégnél kiválasztott „orr” gyakran csak ezután kezd munkába, hogy a megrendelő igényeit, elvárásait kielégítő illatkompozíciót megalkossa. Gyakran éveket vesz igénybe egy ilyen összetett feladat.
Miután megszületett a parfümcsemete, alkotóelemeit összegyűjtik, keverik, több hétig pihentetik, majd alkohollal beállítva a megfelelő hígítást, réztartályokban érlelik.
Ezt követően kerül üvegekbe, és a forgalomba a parfüm.

Apropó üveg.
A történelmi mélység miatt említést érdemel, hogy már az egyiptomiak, utánuk a rómaiak is használtak illatszeres üvegcséket. Ezek ára valószínűleg méregdrága lehetett, ezért az üvegben tárolt parfümök elterjedése a XX. század elejére tehető.
Ekkor már illatpiramis alapján gyártották a parfümöket, tehát a fejillat megőrzésének érdekében tanácsos volt már a gyárban zárni azt. Mára az üveg igazi divat lett, tervezéséhez neves dizájnereket kérnek fel, csak néhány név: Annagret Beier a Cacharel, Pierre Davene a Givenchy, Ira Levy az Estée Lauder, Jacques Helleu a Chanel üvegeinek tervezője.
A parfümök árában igen jelentős a reklámozás, image építés mellett az üvegek tervezési és előállítási költsége.

A csoportosításhoz hozzátartozik még a töménység szerinti megkülönböztetés is, ez alatt azt értjük, hogy az illóolaj hány százaléka az alkohollal higított parfüm összességének. Ezt a megnevezést a parfüm üvegén és dobozán is feltüntetik.
A parfüm jelenti a 15-20%-os töménységet, azaz olajtartalma százalékban ennyi, az oldó alkohol 90-95 százalékos.
Eau-nak ( illatos víz ) minősül minden más, ennél nagyobb hígítású parfüm:
Eau de Parfüm, 15-18% olajtartalom,
Eau de toilette, 4-8% olajtartalom,
Eau de Cologne ( kölnivíz ) 3-5% olajtartalom.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://greenmagicworld.blog.hu/api/trackback/id/tr502317224

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.