Regg
el rádióhallgatás közben új téma mászott be a gondolataim közé. Valami olyasmit mondtak, hogy manapság csak 100-ból 5 ember hisz az igaz szerelemben, illetve a szerelem első látásban, mindenki a szex és a vonzalom - de inkább a szex! - felől közelíti meg a "szerelem kérdését". Nem akarom elhinni, nem akartam elhinni, de kicsit mélyebben belegondoltam. Teljesen megváltozott az élet, az élet minősége. Nem feltétlen lett jobb, de rosszabb sem. Kedden a XXI. század c. műsorban is a szerelem volt a téma, hogy mi alapján választunk párt, illetve, hogy manapság már inkább szerelemből házasodunk, mint érdekből. Házasodunk? Szerelem
ből? Jópár évvel ezelőtt oké, de most... Tényleg kezdek kétségbe esni. Nem magam miatt, az emberiség miatt. Elindultunk valahonnan, átléptünk határokat, és most megint visszaaraszolunk a múltba? Persze, nem hasonlítható össze... Csak az érzés. Régen valóban érdekből házasodtak, főleg az uralkodók. Kötelező dolgok, fujj. Dehát nem volt mindegy, hova kerül a vagyon, vagy hogy honnan jön több vagyon. :) Az nagy csoda volt, amikor éppen egymásba tudott szeretni a két fél. De... attól, hogy a férfiak nem írnak szerelmes költeményeket hozzánk, mert nincs háború (normál esetben; és nem katona pasikról elmélkedem) és nincsenek távol tőlünk, még nem biztos, hogy eltűnnek az érzelmek. Akkorsem, ha ma már sokszor a nő hordja a nadrágot. Sőt... Kezdeményezésben sőt. Mintha nem lenne elég dolgunk vagy bajunk. :) Nem véletlen nem a családalapítást tartjuk a legfontosabbnak.
Viszont a szerelem létezik! Lehet néha betegségnek érezzük, mert tompítja a látást és a gondolkodást, furán mocorog a gyomrunk, mintha ezernyi pillangó kelt volna ki bennünk, de a legcsodálatosabb érzés a világon. Szárnyunk nincsen, mégis szállunk - vagy lebegünk 2 centivel a föld felett. :)
"Szívből szeretni, híven! Nincs szebb, égni e tűzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szívből szeretni mámor, elvész közel s a távol!
És érezd, a szíved lángol, eltűnt a múlt a mából!"
